2018. október 18., csütörtök

Szösszenetek.

Tegnap, délután kimentem a közös konyhába, mosogatás céljából.
Volt ott egy ember, aki főzött.
Miután látta, mire készülök szólt várjak míg elmosogat. Kérdeztem mennyit várjak? Erre el kezdett üvölteni.
Rászóltam ne kiabáljon, erre a válasz nem érsz rá köcsög?
Mondtam nem, mivel nekem is megy a rezsóm hisz én is főzök,csak én bent.
Lehiggadt valamennyire de azért még kicsit morgott káromkodott.
Miért is mondom ezt el?
A változások miatt.
Régebben nem így reagáltam volna.
Biztos fel veszem a kesztyűt.
Most nem tettem, megpróbáltam higgadt maradni. Sikerült is.
Bár forrongtam még utána vagy fél órát, de elengedtem.
Ha a beteg énem győzött volna akkor nagy a baj.
De Istennek hála nem ez történt.
Nekem ez a pici kis zörej, hatalmas nagy siker volt.
Bízom benne lesz még több ilyen sikerem.
Budapest. 2018.10.19.

.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése