Év értékelőm.

Sziasztok.
Elég régóta nem írtam már a blogba különböző okok miatt, de most pótolom.
Vége az évnek, összefoglalom az évemet.Történéseket, érzéseimet.
Január.
Már egy másik hajléktalan szállón laktam, az új év kezdetekor. Rosszabb volt mint az előző, de nem érdekelt.Voltak kilátások, munka ügyben, el is mentem másodikán dolgozni. Sajnos talán egy hétig, ha tartott,kivételesen nem rajtam múlt. Elküldték a céget ahol dolgoztam, sajnos ki sem fizetett.
Hát nem tett jót a kezdődő józansági próbálkozásomnak. Hamar újra az Őrsön találtam magam,koldulva,a napi betevő piámért. Olyan szinten bele merültem a dagonyába,hogy erőm,akaratom, már egyáltalán nem volt. Már vissza sem mentem a szállóra.
Napjaim, koldulással ivással teltek. A köztes időben az elvonás volt porondon.  Néha elmentem a barátomhoz, aki azóta szintén józan, ennek következtében egyre szorosabbá válik a kettőnk barátsága.
Szóval gyúrtam nagyon a halálra, szerintem nagyon közel is voltam már hozzá, de a Jó Isten nem engedte. Nagy fizikai küzdelmek árán el jutottam a kórházba onnan rehabra.
Már a kórházban kezdődött, a meg térésem, hiszen egy olyan terápiát választottam magamnak amit nem szerettem. De akkor már tudtam imádkozni, kértem az urat segítsen.
Egyre többször vettem kezembe bibliát, amit az előtt sosem. Furcsa dolgokat, kezdtem tapasztalni magamon. Nem lázadtam a feladatokért, elsőként végeztem el a napi házi feladatokat. Persze az első hét kemény volt. Volt vitám többekkel is,de egyszer nem jutott eszembe otthagyni a rehabot. A nekem kijelölt segítőmmel is voltak nézeteltérések, míg meg nem világosodtam. Itt szeretném megköszönni neki a hozzám való türelmét, szeretetét. A mai napig járok hozzá, hisz az ő útmutatása visz engem előre. Megtanított a józan gondolkodásra, a kritika elfogadására, az alázatra.
Szóval haladtam a cél felé szépen, mint még sosem.
Elvégeztem a tizenkét hetet sikeresen.
Elmentem dolgozni. Hát azt nem tudtam végig csinálni az alkoholista főnökeim végett, de nem éltem meg kudarcként. Emelt fővel távoztam.
Itthon Pesten, már azért több kudarc ért. Vissza esés nem volt, de gondolati, tettekbeli visszarendeződések annál inkább. Azt is rendbe tudtam tenni a hittel, a rendszeres Isten tiszteletekkel.
Még a nyáron abba a kivételes helyzetbe kerültem, hogy az akkori munka adóm, aki szintén megtért ember. Akinek szintén sok mindent köszönhetek. A hitem megerősödését, az emberek elfogadását, megtanított dolgozni, kötelesség tudatra.
Még a balatoni munka előtt bemerítkeztem. Így az év utolsó napján, visszatekintve az évre, nem volt könnyű de nagyon nehéz sem. Az évek óta vágyott nyugodtságom, józanságom, kötelesség tudatom megszerzését eredményezte. A problémák másmilyen megoldását, nem a könnyebbet, ami sajnos csak akkor volt könnyű. Tudjuk, mindenért fizetni kell. Megfizettem a gondtalan gyerek korért, a felelőtlenségekért,és minden más, hibáért, esetleg bűnért.
Ma ott tartok, már inkább átgondolom tízszer a mondandómat, mint egyszer kimondani azt amivel mély sebeket, okozhatok embereken. Bár még mindig sokszor bele esem a hirtelenség bűnébe, de már gyakorlom.
Köszönet,ezért, pásztoromnak, segítőmnek, barátaimnak, Attilának, Istvánnak, Jakó Ateknak. Barátnőmnek. A gyülekezet, tagjainak. Unoka bátyámnak, aki már azzal, hogy van és újra szerethetem, sokat segített.
Boldog új évet. Isten áldjon benneteket.