Alázat!

Sziasztok.
Tegnap volt egy beszélgetésem,ami kicsit felkavart. Azt éreztem én vagyok megint a hunyó mert kiálltam magamért. Lehet nem jól intézem néha a dolgokat,de vannak helyzetek amikor nem tud az ember alázatos lenni.
Meg is ragadom ezt a mondatomat. Mi is az alázat? Amikor nem ellenkezel? Amikor hallgatsz,bár szólni kellene? Amikor alárendeled magad más akaratának? Hagyod magad azért,hogy ne legyen köztetek vita,harag? Közben dühöngsz, megalázottnak érzed magad. Nos azt gondolom az alázat ott kezdődik,hogy meghallgatom a másik véleményét,elfogadom az ő hitét gondolkodását,nem támadok vissza,nem sértődök meg,nem hiszem magam istennek mert hívő vagyok.
Voltak eseteim amikor beszélgettem valakivel,aki azt hiszi magáról,mivel volt a családjában függő,hogy nagyon ért a témához. Alapvető kérdésekkel nem volt tisztában,olyan dolgokat kérdezett ami egy olyan embernek is tiszta aki sosem került kapcsolatba függőkkel. Azt mertem neki mondani ,hogy sokat kell még tanulnod. Azonnal megsértődött,és ki is osztott. Ezért mivel nem volt elég bátorságom hozzá,hogy kimondjam hagyjuk egymást békén,inkább letiltottam minden online felületemről. Hiba volt tudom.
Sokan azt hiszik mivel hívők ők sok mindent megtehetnek. Ha panaszkodom akkor az a válasz nekem kell mindig alázatosnak lennem. Lehet,de amikor alázatosságod miatt hülyének néznek,kihasználnak,és csak károd származik belőle, aztán ki mersz állni magadért te vagy a szar ember. Nos lehet, nem vagyok biblia szájú,vagyis nem idézek folyamatosan a bibliából,de ember vagyok vannak érzéseim, nem fogom engedni hogy hiteltelen emberek bántsanak,sem engem sem a hozzám közel állókat. Ha emiatt nem lesznek meg azok a dolgok amiket szeretnék,ám legyen.  Nem fogom engedni soha többé,hogy arra használjanak mások,hogy nekik jobb legyen.
Én miben vagyok alázatos? Nem őrjöngök már a nehézségektől, elfogadom a helyzetemet,élet körülményeimet,a munkám miatti nehézségeket. A kapott feladatokat megpróbálom nem kritizálni,nem keresni kibúvókat. Hálát gyakorolni, stb. Bár bevallom nem mindig sikerül,de akkor újra önvizsgálat van és talán nem esem bele azokba a hibákba. Megtanultam ezalatt a majd két éves józanságom alatt,mikor jó amit teszek, mikor nem. Tele vagyok hibával,de figyelem magam,és javítok. Nem hiszem már magamról,hogy én mindenkinél jobb vagyok mindent tudok. Én ezt hiszem alázatnak.